Múlt héten rendezte meg a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság immár negyedik alkalommal Digitális Esélyegyenlőség elnevezésű konferenciáját, melyen én is részt vettem.
Szó esett a digitális bennszülöttek jellemzőiről, előadást hallhattunk többek között a térinformatika, a hálózatkutatás, közösségi hálózatok és a videó kommunikáció jelenéről és jövőjéről is.
Magyar Gábor, a BME egyetemi docense előadásában kiemelte, hogy ma már nem az internet hozzáférés növelése a cél, a részvétel fontosságára tolódik a hangsúly. Benne vagy-e? Részt tudsz-e venni vagy kívül maradsz?
Részvétel = Hozzáférés + Tartalom + Írástudás
A hozzáféréshez, a fogyasztáshoz nagyjából megvan az esélyegyenlőség, viszont a tartalmak létrehozásában még nem!
Az előadó felhívta a figyelmet az értékelemzés és értelmezés fontosságára. Évszázadokon keresztül a nyomtatott anyagnak mindig volt valamilyen előzetes minőségkontrollja, a mai digitális világban ez az értékelemzés általunk kell, hogy végbemenjen! Ez hozzátartozik az írástudáshoz. „Egy sor kognitív, motorikus és társadalmi funkciónak az együttes észlelését jelenti.” Talán ennek a következménye, hogy rövidül a figyelem-koncentráció és meg is oszlik többfelé. A fiatalok ehhez szoknak hozzá.
Az információ megtalálásának technikáit könnyű megtanulni, viszont azok értelmezése és a manipuláció elkerülése, ezáltal az erkölcsi értékek kiépülése ezeken a technikákon keresztül valósulnak meg. Az értékelő attitűd hiányának következményeit pedig még csak megjósolni sem tudjuk.
A több információ nem jelent automatikusan több tudást! Fontos, hogy tudjunk jót kérdezni, jól szűrni, a tartalomban jól eligazodni.
A multimédia jelentősége egyre erősödik, a mai fiatalok legfontosabb kifejezőeszköze már a videó. A multimédia tartalmak közül pedig az általuk létrehozott felhasználói tartalmak erősödnek.
Média írástudás tekintetében elterjedtté válik a multi-tasking, a lineáris olvasás helyett a hypertext linkeken történő ugrálás a meghatározó eligazodási technika. Az e-mail helyett egyre inkább a valós idejű kommunikációt preferáljuk. Növekszik a közösségi hálózatok szerepe is, ez az egyik legfontosabb kerete a virtuális térben való létnek. A digitális írástudás felváltja a régi tanulást, szocializálódást, tehát nem valami plusz, amit jó, ha tudunk, ez válik alappá!!
Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy nem minden fiatal digitális bennszülött, a korosztályon belül is megfigyelhetőek különbségek. A bennszülött-bevándorló problémáról pedig egy igen találó gondolatot hagy idézzek az előadótól:
„Az Internet a legnagyobb generációs szakadék a Rock ’n’ Roll óta!”
Magyar Gábor kiemelte még, hogy a részvétel, a közösségi háló nem a tizenévesek játéka, nem valami múló divat, hanem ez a „társadalmi folyamatokban való részvétel feltétele, az érdekérvényesítés, a mobilitás, a tanulás és a karrierépítés színtere” egyre inkább.
Szerinte a korosztályi megosztottság idővel múlni fog, a hozzáférés megoldható lesz, a mi felelősségünk, hogy a média írástudás mikor és hogyan épül ki! A tartalom előállításában és kezelésében szerzett jártasságok a sikeres jövő zálogai!
Csepeli György szociálpszichológus előadásában rávilágított arra az érdekes kérdésre, miszerint a sok eszköz és a digitális fényképek elterjedésének köszönhetően vajon a gondolatok, képek könnyebben eltűnnek-e majd a fejünkből?
Szerintem ez nem reális veszély, amennyiben megtanuljuk és alkalmazzuk a fentebb említett helyes értelmezés és értékelés képességét, valamint a mértékletességet. Azt viszont elképzelhetőnek tartom, hogy a sok technika és eszköz hatására elkényelmesedhetünk, ha minden azonnal, egy kattintásra kéznél van. A hangsúly szerintem a realitáson, reális eszközhasználaton kell, hogy legyen.
Néhány adatot emelnék még ki
Pintér Róbert szociológus-politológus előadásából. A közösségi hálózatok és web 2.0 eszközök használatát és terjedését jól mutatja, hogy hazánkban kb. 3 millióan tagjai az IWIW-nek, 1,8 millióan a Facebook-nak (világszerte 500 millió fő); a Twitter felhasználóinak köre pedig 30 000-60 000 főt tesz ki (világszerte 150 millió fő) a becslések szerint.
A Facebook felhasználóinak legnagyobb része (32%) passzív felhasználóként csak beleolvas a tartalmakba, nagyjából 6% ugyanakkor közösségi hálózat függőnek tekinthető: olvas, ír, játszik, megoszt, üzenget a többieknek, akár mindennapos, aktív kommunikációt folytat a hálózaton.
Csermely Péter hálózatkutató izgalmas pedagógiai kérdéseket is feszegetett előadásában: Kopp Mária és Fülöp Márta felméréseire utalva kiemelte, hogy Magyarország a világ négy legindividualistább országa közé tartozik (USA, Hollandia, Anglia mellett). Jellemző ránk, hogy nem vagyunk kellően együttműködőek, inkább önfejűek, valamint igen alacsony a reális kockázatvállalásunk. Ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet arra, hogy az együttműködés-képtelen, versengő, ön-leértékelő, kockázatkerülő magatartásformák megváltoztatásában fontos lenne, hogy ne csak versengő, hanem együttműködő feladatokat is kapjanak a diákok, ahogyan ez Angliában már megszokott gyakorlat. Magyarország tekintetében a vizsgálatok arra derítettek fényt, hogy az iskolában a feladatok 90%-a versengő típusú! Pedig a kooperációra való hajlandóság ma mind a magánéletben, mind a munka világában nélkülözhetetlen tulajdonság.
A konferencia előadásai teljes terjedelmükben megtekinthetők itt.
Magyar Gábor: A digitális bennszülött túlélő készlete
Németh Mónika: Az ICT itt van, mindennapi életünk szerves része
Csepeli György: Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek
Detrekői Ákos, Szabó György: A látás nyelve, avagy szükség van-e térbeli írástudásra?
Pukler Gábor: T&Mobile@2012
Pintér Róbert: Oszd meg és uralkodj! Gondolatok a közösségi hálózatok jelentőségéről
Csermely Péter: Milyen tanulságokkal szolgál a biológiai hálózatok sokmilliárd éves evolúciója a közösségi hálózatok optimalizálására?
Szekfű Balázs-Szvetelszky Zsuzsanna: Élőhelyünk, a Mémszféra - A kulturális evolúció mindennapjai és törvényei a digitális térben!!
Kömlődi Ferenc: A videókommunikáció térhódításának társadalmi hatásai
Rátai Dániel: Leonar3Do: virtuális valóság mindenkinek
