vasárnap, december 12, 2010

Kockázatok és mellékhatások tekintetében

Kedvcsinálóként  szeretnék  megosztani néhány gondolatfoszlányt legfrissebb  olvasmány-élményemből, mely többek között foglalkozik a személyes adatok védelmével, az internetfüggőséggel, valamint a gyerekek és a számítógép viszonyának kérdéseivel is.

A könyv szerzői az önmagukért felelősséget vállaló felnőttekhez szólnak: szülőkhöz, tanárokhoz, akik felelnek gyermekeikért, a környezetükben lévő fiatalokért és tanítványaikért, hogy segítsék őket minél kisebb kockázattal élvezni az internet nyújtotta színes, új világot.


Íme néhány elgondolkodtató részlet a könyvből:

A közösségi oldalak „[…] használói két fő szempontról megfeledkeznek: egyrészt a megosztott információt esetleg nem csak a közösség tagjai láthatják, másrészt a […] megosztott információk és egyéb helyen elérhető információk együttesen már nemcsak az illető személyes adatait, barátait és a kapcsolati körével kapcsolatos egyéb információkat hordozzák magukban, hanem teljes gondolkodásmódját, személyiségprofilját is. […] Ezek az információk potenciális támadási felületet jelentenek szinte bárki számára akár személyes, akár szervezeti szinten”.(1)

„Voltak diákok, akik nem értették, miért szólok, hogy az osztály honlapján ne használjanak csúnya szavakat, hogy kérdezzék meg társaikat arról, hogy feltehetnek-e róluk képeket. Hasonlóan sokan nem gondolnak rá, hogy amit a […] közösségi portálokon írnak, azt minden »ismerős« látja. [..] nem merül fel bennük, hogy az emberek a feltett képeiket letölthetik, akár felhasználhatják [..] saját célra. Az sem jut eszükbe, hogy a házibulikról készült képeken nemcsak a mámoros barátok, hanem a család tévéje, számítógépe, lakásának értékei is láthatók, ami esetleg az adatlapon feltüntetett címmel együtt már igencsak sok lehetőséget rejt magában a rossz szándékú keresőnek. [..] Ezeknek a gyerekeknek természetes, hogy ha otthon ülnek, folyamatos információáradat éri őket a többiekről. Tudják, otthon vannak-e, vagy kimentek a vécére, tudják, épp melyik »alkalmazással« játszanak, illetve kinek lettek éppen az »ismerősei«. Nem gondolják és nem értik, hogy ez egészségtelen, hogy ez nem más, mint kukkolás – ez az életük része.” (2)

„De van-e még függöny virtuális ablakunkon? Talán még van, bár egyre vékonyabb, és sajnos nem tartozik virtuális lakásunk alapfelszereltségéhez. Meg kell tervezni […], de legfőképpen be kell húzni, ha nem egy képzeletbeli üvegfalú házban vagy az Elvarázsolt Kastély tükörtermében kívánjuk élni mindennapjainkat. […] Egy olyan generáció, amely információs magánélet nélkül nő fel, amelynek tagjai számára nem adatik meg a rendelkezés digitális énjük felett, nehezen érti meg ennek jelentőségét. Számukra nem a tiltás, a veszélyek emlegetése a fontos, hanem a pozitív példák, a magánélet és az önrendelkezés mint érték megjelenítése. [...] Ismét meg kell tanulnunk, hogy nem mindent szabad, amit lehet, és nem mindent illik, amit szabad.” (3)

„[…] természetes, hogy a szülők fontosnak tartják, hogy gyermekeik megfelelő készségekre tegyenek szert a számítógép kezelésében. Valójában azonban nagyon keveset tudunk arról, hogyan befolyásolja a fejlődést az a tény, hogy a digitális elektronika a mindennapi élet alkotórésze lett.” (4)

„Bár nem kétséges, hogy a számítógép és az internet használata rendkívüli mértékben bővítette az oktatás lehetőségeit, kutatási eredmények azt mutatják, hogy az iskolák és a pedagógusok csak korlátozottan képesek kihasználni a számítástechnika lehetőségeit. […] a pedagógusok siettek beépíteni az internetes technikát saját tevékenységükbe, többek között az olvasástanításba is. A hatékonyságról ugyanakkor nagyon kevés adattal rendelkezünk. A közelmúltban végzett kutatások eredményei szerint nem hatékonyabb az internetes tanulás, mint a hagyományos, és az is bebizonyosodott, hogy a tanárok elsősorban saját kényelmük érdekében használják azon a szinten, amennyire ők értenek hozzá. Nem látszik beigazolódni az a feltételezés,
hogy a technika mindenképpen okosabbá teszi a gyerekeket.”(5)


Talyigás Judit (szerk.): Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében, Budapest: Scolar Kiadó, 2010 – ISBN 978 963 244 226 6

(1) Rácz Bence: We watch you watch, pp. 83.
(2) Talyigás Anikó: Az informatikaoktatás dinamikája, pp.151, 157.
(3) Székely Iván: Kukkoló társadalom – avagy van-e még függöny virtuális ablakunkon? pp. 119-120.
(4) Vajda Zsuzsanna: A gyerekek és a számítógép, pp. 168.
(5) Vajda Zsuzsanna: A gyerekek és a számítógép, pp. 177. 

3 megjegyzés:

Szevirma írta...

Köszönöm Nóri a könyvajánlót! Feltétlenül olvasásra érdemes gondolatok.Én is azt vallom, hogy nem sokra megyünk az ijesztgetésekkel, a tiltással meg pláne!A pozitív, jó példa talán hatékony lehet a kezünk alatt felnövekvő nemzedék számára.
Az én tapasztalataim bátorítóak arra nézve, hogy a technika szakszerű használata okosabbá tehetik a gyermekeinket. Itt most elsősorban, mint gyógypedagógus vallom ezt a nézetet.

Rábapatonai Petőfi Sándor Általános Iskola írta...

Nagyon érdekes és hasznos gondolatok. Nálunk előfordult, hogy valamelyik gyermek túl kihívó képet tett fel magáról az egyik közösségi oldalra. Valamelyik kollégám ezt észrevette, megbeszéltük a kislánnyal, aki le is vette a képet. Azóta nem volt vele ilyen gond. Sőt az osztálytársaival sem.
Én az első informatikaórákon külön beszélgetek a tanulókkal az internet veszélyeiről. Érdekes hallani, hogy ők is tisztában vannak néhány dologgal.

Nóra írta...

A tiltás szerintem se célravezető, sőt, csak még kíváncsibbá tesz. A kortársak és netes fórumozók véleménye pedig sokkal fontosabb mint a felnőttek véleménye. Viszont egymás negatív tapasztalataira jobban odafigyelnek. Példa: húgom mesélte, hogy egyik osztálytársának feltörték az e-mail fiókját, azóta ő is óvatosabb.

Megjegyzés küldése