Miért éppen az e-learning?

Valahogy eddig jól elkerülte a figyelmemet Frobben egyik beadott feladatomhoz fűzött megjegyzése, miszerint „szuper blogbejegyzés lenne, amiből mások is tanulhatnának”. És mivel a szólás szerint: nincs senki, akinek tanulni ne kellene, és senki, akitől tanulni ne lehetne, így most meg is fogadom ezt a javaslatot. 

Következzék a vágatlan, korhatáros, cenzúrázatlan verziója fogalmazásomnak. :) Lassan - így a kurzus vége felé - megírhatom az értékelést is, a kitűzött célok, elvárások és eredmények összehasonlítását.

Miért éppen az e-learning?

Az új netgeneráció és a digitális eszközök együttesen a tanulás jellegének újragondolását vetik fel világszerte (mind a tartalom, mind az eszközök tekintetében), hiszen most már más az úti cél (az élethosszig tartó tanulás megvalósítása) és más az útvonal is (kompetenciák kialakításán keresztül). Talán éppen az e-learning adhat választ a jövő oktatási kihívásaira?!

Korábbi tapasztalatok

Sajnos még nem volt lehetőségem az e-learning módszerek használatára, még nem rendelkezem sok tapasztalattal tanítás terén, viszont annál több bennem a kérdés. Eddig csupán az e-learning első generációjával találkoztam saját tanulásom során. Az együttműködésen és tudásmegosztáson alapuló, web 2.0 eszközöket is felhasználó, második generációjával csak most kezdek ismerkedni. A keretrendszerek működése is nagyrészt újdonság számomra, bár a főiskolán működik többféle is, még sincs kiaknázva minden lehetőségük. Azért is választottam ezt a képzést, mert korábban hallottam a TeNeGEN projektről, és úgy éreztem, szívesen megismerkednék tapasztalataival, profitálnék az ott felhalmozott tudásból.

Célok
 

A netgeneráció tagjaként közel állok a tanulói oldalhoz, ezért tanítási gyakorlatom során, és jelenlegi útkeresésemben is törekedem az együttműködéses tanulás megvalósítására, hogy az ismeretszerzés és ismeretátadás folyamata kellemes légkörben, ugyanakkor hatékonyan valósuljon meg.

Ahogyan az a kurzusismertetőben is megfogalmazódott, arra voltam és vagyok jelenleg is kíváncsi, hogy az e-learning módszerei „… vajon csak a technológia legújabb szemfényvesztései, vagy valódi eszközök arra, hogy diákjainknak többet adjunk, jobban tanítsunk?”. Számomra komoly dilemma ez - szakdolgozatomat is a számítógéppel segített tanulás témakörében írtam –, hiszen míg én rengeteg lehetőséget látok az új eszközökben és módszerekben, addig nemegyszer teljes elutasítással találtam magam szemben, ha megemlítettem, hogy én miben látom az oktatás fejlődésének csapásvonalát. Bár nem kérdőjelezem meg a nálam sokkal tapasztaltabb kollégák véleményét, bevált gyakorlataikat, de úgy vélem, hogy nyitnunk kell az újdonságok iránt. Mindent kritikus szemmel, de meg kell vizsgálnunk. Ezért is jelentkeztem a kurzusra. Lelkes és kíváncsi vagyok az újdonságokra, szeretném az itt megszerzett tapasztalatokkal a most még kételkedő pedagógusokat elgondolkoztatni, és ha tudok, segítséget nyújtani, alternatívákat kínálni módszereik és eszközeik szélesítésére.

Sajnos a tanárképzés – legalábbis a mi intézményünkben – még nem fektet kellő hangsúlyt az újfajta pedagógia módszerek, technikai eszközök megismertetésére. Ez egyrészt érthető is, hiszen még sok a megválaszolásra váró kérdés, de fontosnak tartom a nyitottságot legalább a problémafelvetés szintjén.

Remélem, hogy a kurzus elvégzése után ennek a szemléletnek a megvalósításán tudok majd valamilyen formában segíteni, hiszen látom, hogy más intézményeknél milyen jól működnek ezek a rendszerek, mennyivel megkönnyítik a pedagógusok és a diákok tanulását, hatékonyságát.

Elvárások

Közös gondolkodás, problémák felvetése, számomra ez a legfontosabb és az inspiráló környezet. A netgeneráció tagjaként ugyan kicsit közelebb állnak hozzám az informatikai újítások, bár blogot most írok először, ám a tanítás-tanulás folyamatában való használatuk merőben új megközelítés számomra. Nagyon örülök a jó példák megosztásának, az alapfogalmaktól történő közös tudásgyarapodásunknak. Igénylem, hogy miről hol tudok bővebben olvasni.

Nagyon tetszik, hogy mindenki pozitívan áll a tudásmegosztás, együttgondolkodás, közös fejlődés, problémafeszegetés kérdéséhez. Tetszik, hogy amiről tanulunk, azt abban a formában valósítjuk is meg, a téma és a keret megegyezik, így mindent ki tudunk próbálni és meg tudunk vitatni. Tetszik, hogy nincs megkötés, hogy milyen fokú intézményből jelentkezhettek a kollégák, hiszen a „best practise” bármilyen formában, bármelyik oktatási szintről érkezhet. Jó olvasni, hogy ki hogyan kezdte egy-egy iskolai honlap létrehozását, hogyan kezdjünk neki a feladatnak, egymás bátorítása is fontos számomra, hiszen valami olyasmiről beszélgetünk közösen, ami egy nyitott végű folyamat, jelenleg még nem megjósolható, hogy mit is hoz a jövő, hogyan fejlődik a világ és az oktatás területe. Talán ha az újdonságokra való nyitottság szemléletét sikerül átvennünk, a későbbi problémák megoldása is könnyebbé válik.

Kíváncsian várom a csoportok összeállítását, az új feladatokat, és kíváncsian lesem, hogy mindebben a tutor, mint a tanár új „típusa” milyen új feladatok elé lesz állítva, valamint, hogy hogyan tud egy olyan csoport működni, akik legtöbbször aszinkron vannak jelen a tanulási folyamatban és a virtuális térben.

Hálózati tanulási módszerek beépítése a pedagógiai munkába

Mindenképpen szeretném az itt elsajátított módszereket beépíteni későbbi munkámba, ennek kereteit jelenleg is keresem, bár sokszor tapasztalom, hogy komoly akadályokat gördítenek az újító szándék elé. (Amint a fórumhozzászólásokból is kitűnt, ez nem egyedi probléma a mi intézményünkben). Szerintem a diákok részéről teljes mértékben lenne igény az új tanulási környezetek megvalósítására, a vezetés részéről bizonytalanság és a hagyományokhoz ragaszkodás látszik, a tanárok részéről pedig egy furcsa „nem tudom – nem is érdekel – nincs rá időm és energiám” hozzáállás tapasztalható, bár szerencsére mindenhol megtalálni a támogató, inspiráló kollégákat.

Talán lesz lehetőségem ezen kicsit csiszolni, ezt remélem!