Tanulási és internetezési szokások

Egy korábbi bejegyzésben már írtam internetezési szokásaimról, most középiskolás (gimnazista) húgom észrevételeivel egészíteném ki az ott leírtakat.

A mai magyar 13-18 éves korosztály gyakran veszi igénybe az internet és a számítógép nyújtotta lehetőségeket tanulása során. Az órai jegyzeteket már nem kézzel másolják le egymásról, mint korábban, hanem beszkennelik és elküldik egymásnak e-mailben vagy a Facebookon.

A Wikipédia „minden házihoz jó”, bár a diákok is tisztában vannak azzal, hogy nem pontos minden itt fellelhető információ. Multitasking jellemző: tanulás közben szól a zene, a TV, fut az MSN – bár szerinte egyre inkább felváltja ezt a Facebook -, így el-elkalandozik a figyelem. Talán emiatt képesek egyre nehezebben koncentrálni egyszerre csupán egy dologra a mai diákok.

A hatékonyság jegyében már nem szótáraznak, inkább „felütnek” egy netes fordító oldalt, és onnan tájékozódnak, ha elakadnak egy-egy szónál. Amennyiben fogalommagyarázatra kíváncsiak, először fogalomtárban keresik a választ, ha nincs ilyen, akkor az interneten. Tapasztalatuk szerint az összefüggések, magyarázatok általában részletesen megtalálhatók az interneten, bármilyen kérdésük is legyen. Vagyis mondhatjuk, hogy a tanító szerepét részben átveszi a világháló – probléma esetén a sorrend: könyv, internet, diáktársak, és csak ezután kérdezik a tanárt, ha semmilyen forrásból nem tudják megszerezni a válaszokat. Irodalmi művek elemzéseit is az interneten kutatják fel, onnan csemegéznek saját elemzésükhöz.

A virtuális közösségek nagyon fontosak a mai tizenévesek számára, hiszen ott zajlik az élet. Az iwiw mára már lecsengett, nem igazán használják, helyette a Facebook a „menő” most. A közösségi oldalakat főként képek és információk megosztására használják, valamint csevegésre, de az is megállapítható, hogy a tanárok nincsenek ebbe a kommunikációba bevonva. Néhányan közülük ugyan regisztráltak az oldalra, de ők sem kommunikálnak itt aktívan diákjaikkal.

Szerintem a tanárok nagyrészt tisztában vannak a diákok internetezési szokásaival, csak azt nem tudják, hogyan lehetne ezt felhasználni a tanulás folyamatában és saját munkájuk megkönnyítésére.

Véleményünk szerint egyéntől függ, hogy „folyton be vannak-e kapcsolva”. Tendenciájában mégis azok vannak egyre többen, akikre igaz az „always online” állapot. Ma már az okostelefonoknak köszönhetően szinte bárhonnan csatlakozhatunk a világhálóra akár az iskola WiFi hálózatán keresztül is. Ez jó dolog lehet, példa erre, hogy nyelvórán egyik tanáruk rendszeresen megkéri diákjait, keressék ki ismeretlen szavak jelentését az internetről. Vannak már olyan telefonos alkalmazások is, melyekkel szótanulásra is használhatjuk telefonunkat, így utazás közben is tanulhatunk.

A diákok elég jól tudják hasznosítani a technika nyújtotta új lehetőségeket, ahogyan erről húgom is beszámolt: új puskázási technika terjed, miszerint a diákok már nem kis papír cetliket készítenek, hanem a padon, tolltartónál hagyott okostelefonból varázsolják elő az oda gondosan bekészített segédanyagot. Szerinte a tanárok erre nincsenek jelenleg felkészülve, lehet, hogy nem is tudnak erről a trükkről. 

A pedagógusok részéről látszik az a törekvés, hogy megpróbálják tudatosan bevonni az internetet a tanulás folyamatába, gyakran adnak olyan házi feladatot, melyet az internet segítségével kell megoldani, majd e-mail-ben kell elküldeni a tanárnak. Fogalmazások és műelemzések írása, idegen nyelvű szövegek szótárazása, videók otthoni megtekintése a legjellemzőbb feladatok, főként a humán tantárgyak oktatóitól.

Húgom említette még, hogy ő szívesen részt venne egy eTwinning projektben, ha lehetősége lenne rá. Érdekes módon eddig meg sem fordult a fejében, hogy megemlítse tanárainak, hogy ő olvasott erről a programról. Az eTwinningbe bekapcsolódva nemzetközi projektmunka keretében a résztvevő diákok és tanárok közösen dolgoznak fel egy-egy témát, miközben lehetőségük van valós szituációkban az idegen nyelv gyakorlására, és a kulturális különbségek elfogadását is megtanulják. Ez a kezdeményezés jó példája a hagyományos iskolai kereteken kívüli ismeretszerzésnek, mely a digitális kor vívmányait is maximálisan felhasználja.

Az internet mára nélkülözhetetlenné vált az iskolai felkészülésben. A tanárok egyre inkább elvárják, hogy a diákok rendelkezzenek internet eléréssel, gyakran az elemzésre szánt novellákat vagy a Magyar Elektronikus Könyvtárra mutató hivatkozásokat is e-mailben küldik el házi feladatként. Az osztályfőnöki órák témái áthelyeződnek az osztály közös levelező listájára, minden őket érintő információról innen értesülhetnek a diákok. Ugyan nyíltan ki nem mondja az iskola, mégis manapság már elvárt, hogy otthon (vagy legalább a közelben) legyen napi internetezési lehetőség. Húgomék osztályában csupán egy diáknak nincs otthon internet elérése, ő a szomszédban oldja meg ezt a „szükségletét”.

Ide kívánkozik egy kedves ismerősöm gondolatmenete az e-learning hátrányosan megkülönböztető jellegéről: „De mi van azokkal, akiknek nincs lehetőségük számítógépet venni és internetet előfizetni? Nagyon megkönnyítheti mindenki munkáját a netes tanulás, de ugyanakkor, persze csak szerintem, iszonyatosan diszkriminatív is tud lenni. Kiszoríthatja az élvonalból (vagy ha nagyon befut ez a téma, akár csak a középvonalból is) azokat, akik hátrányos helyzetűek, vagy nehezebb körülmények között élnek.”

„Hazai adatunk sajnos egyáltalán nincs arra nézve, mekkora a hátrányos helyzetű roma lakosság hozzáférése az internethez, holott ez a körülmény ma már az egész életutat megszabhatja – például a vállalkozók csak elektronikusan vallhatják be az adójukat!” – világít rá a problémára Vajda Zsuzsanna is. (1)

A digitális kompetenciák elsajátításának és alkalmazásának puszta követelményként való megfogalmazása valóban nem elég, ha eszköz oldalról ez nincsen megtámogatva a megfelelő körülmények biztosításával, és természetesen, ha nincsenek jól képzett, nyitott pedagógusok.

Vajon valós veszély, hogy az e-learning terjedése fokozza az esélyegyenlőtlenséget, vagy pont ellenkezőleg, lehetőséget teremt a leszakadó rétegek felzárkózására? Ti mit gondoltok erről?

(1) Vajda Zsuzsanna: A gyerekek és a számítógép, pp. 181. (in Talyigás Judit (szerk.): Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében, Budapest: Scolar Kiadó, 2010 – ISBN 978 963 244 226 6)

Köszönöm Dalma húgomnak és Kalóczkai Áginak az értékes gondolatokat!

Minden kedves Olvasómnak, Tanulótársamnak Kellemes Ünnepeket Kívánok a blog ünnepi köntösével is! :)